Ha egy magyar állampolgár rendel egy külföldi székhelyű üzlettől,  milyen jogok vonatkoznak rá?

Erre a kérdés a Róma I. nevű (593/2008/EK) rendelet tud válaszolni. A hatodik cikke a rendeletnek úgy fogalmaz, hogy fogyasztó és vállalkozások közötti szerződések esetén (figyelemmel a fuvarozási és biztosítási szerződések szabályaira) a fogyasztó szokásos tartózkodási helye szerinti országnak a joga irányadó, feltéve ha a vállalkozás üzleti vagy szakmai tevékenységét abban az országban folytatja, ahol a fogyasztó szokásos tartózkodási helye található; vagy minden más esetben ilyen jellegű tevékenységei ebbe az országba vagy az ezen országot is magában foglaló országokba irányulnak.

Kérdés, hogy mit jelent az, hogy az üzleti tevékenysége a vállalkozásnak a fogyasztó lakóhelye szerinti országába irányulnak?

Az Európai Unió Bírósága esetjoga alapján, ha például egy magyar fogyasztó rendel egy weboldalról, akkor ha az árak forintban lennének feltüntetve, az egész rendelés menete magyar nyelven zajlana, illetve az áruház is magyar jogszabályokra hivatkozna, akkor mindenképpen feltételezhető, hogy a vállalkozás kereskedelmi tevékenysége (bárhol legyen a székhelye az Európai Unión belül) Magyarországra irányul.
A másik érdekes kérdés, ami még felmerülhet, hogy bizonyos külföldi webáruházak kiköthetik a Róma I. rendelet harmadik cikke alapján, hogy a szerződésre egy adott ország joga irányadó, azonban nem szabad, hogy ez a jogválasztás sértse az Európai Unión belül lévő fogyasztó jogait.

Tehát visszatérve a fenti példához, ha egy webáruház Magyarországra (is) kiterjeszti a tevékenységeit, a webáruházat működtető vállalkozás által választott ország joga nem írhatja felül a magyar fogyasztót megillető (például jótállási, kellékszavatossági) jogokat. Így ha magyar fogyasztóként rendelek egy cipőt egy német székhelyű vállalkozás webáruházából, akkor a magyar jogszabályok vonatkoznak rám, mint fogyasztóra.